A cargo repülőgépek koronázatlan királya az ukrán Antonov An–225 Mriya volt, amíg egyetlen repülőképes példánya oda nem veszett a háborúban. Egy amerikai startup ennél is nagyobb légi bálnát fejleszt, kár, hogy csak a légi szállítás egy speciális szegmensének kiszolgálására.
Egy évtizede fejleszti a Radia névre hallgató amerikai vállalat azt az óriási szállító repülőgépet, amely képes elnyelni a gyomrába egyet a legnagyobb szélturbinák száz méter hosszú lapátjai közül – derült ki a The Autopian hírportál bemutatójából. Ez a légi elefánt még a teherszállító repülés korábbi királyánál, az Antonov An–225 Mriyánál is nagyobb lenne.
A világ sajnos ezzel a repülőgép-gyártási különlegességgel szegényebb lett, miután a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború legelején megsemmisült egyetlen olyan példánya, amely képes volt a levegőbe emelkedni. A hat hajtóműves gép mindenütt lenyűgözte a repülőgépek iránt érdeklődőket és a kisfiúkat, ahol megfordult. Sok helyen járt, mert számos cég kihasználta rendkívüli teherszállító kapacitását.
Az Antonov vállalat azt ígéri, hogy újjáépíti a Mriyát, ám ha ez meg is valósul, vélhetően már nem ez lesz a világ legnagyobb repülőgépe, hanem a Radia WindRunnerje. Az Autopian a gép adatai alapján úgy látja, hogy egy flúgos kinézetű légi jármű készülhet, ami valóban óriási, ám éppen ezért nem száz százalék, hogy valaha gyártani fogják.
A levegő legnagyobb öszvéreinek többsége a Boeing klasszikus gépe
Az óriási repülőgépek sorába illik a Scaled Composites 351 Stratolaunch, ami egy kéttörzsű, hat hajtóműves elefánt. Kicsit rövidebb 72,5 méteres a hosszával, mint a légi szállítás klasszikusa, a Boeing 747-800F, de több mint 117 méteres szárnyfesztávolságával ebben az összehasonlításban ez a világ legnagyobb repülőgépe.
Ezt a gépet kizárólag arra használják, hogy útjára bocsássa a két törzse között szállított rakéta hajtóműves gépeket 11 kilométeres magasságban. A légi bálnák közé tartozik a Boeing 747-400 Large Cargo Freighter (Dreamlifter), amely egy felhizlalt törzsű repülőgép a 747 Jumbó alapján. A legnagyobb napi használatban lévő légi szállító járművek a sokszor utasszállítókból átalakított Jumbók.
A WindRunner ötlete Mark Lundstrom vállalkozó-repülőmérnök agyában született meg 2016-ban. Ekkoriban a szélturbinákat építő cégek arra panaszkodtak, hogy miközben a tengeren tudnak százméteres lapátokkal ellátott szélkerekeket felszerelni, a szárazföldön nem tudják ezt megtenni, mert egy ilyen hosszú dolgot képtelenség elszállítani a gyártóhelyéről a felhasználás helyére.
Lundstrom úgy gondolta, hogy mi sem lenne erre alkalmasabb, mint egy kellően hosszú repülőgép, amely képes rossz talajon is leszállni rövid kifutópályával. Megalapította a Radiát ennek az álomnak a valóra váltására.
A matek elárulja, hogy sajnos Ferihegyen nem fogjuk látni a WindRunnert
A WindRunnernek csak négy hajtóműve lesz. Hatótávját 1900 kilométerre tervezik, repülési magassága maximum 12 kilométer, végsebessége 700 kilométer/óra lesz. A pilóták a rakodótér felett fognak ülni, ahogy az 747-esek esetén megszokott. A legnagyobb kunszt a gép rakodóterének hozza, ami 104 méter. Magasságát és szélességét hét-hét méterre tervezik.
Szállítási kapacitása térfogatban 7700 köbméter, súlyban 72,5 tonna lesz. Ez árulja el, hogy a gépet kifejezetten a szélkeréklapátok szállítására találták ki. Egy Boeing 747-800F szállítási kapacitása ugyanis majdnem 134 tonna, az Antonov-225-é pedig döbbenetes 250 tonna volt.
Az amerikai hadsereg figyelmét természetesen semmi sem kerüli el, amiben újítás van. Így a WindRunnerre is szemet vetettek. Harci repülőgépek szállításának lehetőségét látják benne. A Raida prózaibb célja egy kisebb flotta létrehozása, ugyanis úgy látják, hogy lenne annyi igény a turbinalapátok szállítására, hogy egy gép kevés lenne ennek kiszolgálásához.
Képek forrása: Radia/Autopian