StockSnap_DGWQ8ZWZQS

A vasúti gyűjtő újra a MASPED csoport terméke

Tavaly érkezett az első olyan gyűjtő rakományunk, amelynek a főfutását vasúton szerveztük és eszembe jutott, hogy vajon mikor is érkezett az utolsó vasúti gyűjtő a MASPED csoport történetében? Szerencsére sokan emlékeznek még a szakmában arra az időre, amikor a gyűjtő szállítmányozás egyik fő eszköze a vasúti közlekedés volt. Alább egy kedves kollégánk visszaemlékezése a régi MASPED-es korszakra. Kuwaiti gyűjtőnk már régen nincsen, de a vasút újra velünk van...
Bárdos Iván

Bárdos Iván

nyugdíjas

MASPED, hogy volt...

Amikor belegondoltam ebbe a régi történetbe, ugyanis abba mikor és hogyan kezdtem el a Maspednél dolgozni, egy rémületes szám jött ki. Éppen ötven évvel ezelőtt 1972-ben lettem az Export Gyűjtő osztály szépreményű dolgozója. Felvettek, mert tudtam németül, ezt ki is próbálták, és leültettek egy nagy teremirodában a Kristóf téri épületben. Mindenki dohányzott, persze én is, és rettenetes zaj volt. A nagy ablakok előtt ültek a levelezők négyen vagy öten, villanyírógépek mögött és egész nap diszpókat írtak géppuska gyorsasággal. Néha meg stencileket a rakjegyzékekhez. Közben mindenki telefonált. Hogy lehetett így dolgozni? Valahogy azért sikerült a kor színvonalán.

Az újoncnak mindjárt egy szép testhezálló feladatot adtak. A bagdadi és kuwaiti gyűjtő érkezéséről, minden egyes tételről, küldtek egy hártyavékony érkezési avisot. Ezeket senki nem szerette lerakosgatni a köntösökbe, ezért szépen összegyűltek egy helyes kis kupacba, és azt várták, hogy jöjjön egy új belépő, aki majd eljátszik vele. A kis kupac rengeteg darab volt. Emlékeim szerint egy hétig rakosgattam a régi köntösökbe a folyosón.

Miután a szállítmányozói alkalmasságom így kiderült, lassan azért érdemi feladatokat is kaptam. Fiatal jókedvű és korombéli társaság volt, mindenki szerette a munkáját és sokszor maradtunk tovább az irodában, ha valami feladat nem készült el. A szakmai vezetést a Bálinth Zoli képviselte. Ő közöttünk ült és mindenre figyelt. Lehetett kérdezni is tőle, főleg ha jó kedve volt, és kedvelte a kérdezőt. Sajátos stílusa volt, de a szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen volt. Még a Schenkernél kezdte a spedíciót a háború előtt. Mindent tudott és mindenre emlékezett.

Gyors előmenetelt tettem, és enyém lett a Bagdad-Kuwait vasúti gyűjtő. Csak Bagdadig volt vasúti, onnan kamionnal vitték tovább a kuwaiti tételeket. Érdekes munka volt. Emlékeim szerint talán az Isztambuli gyűjtőt is megkaptam mellé. Egyre több olyan tételt láttam amelyik Szíriába ment. Lelkes fiatal innovátorként felvetettem, hogy indíthatnánk külön szír gyűjtőt is. Úgy emlékszünk ezekre az évekre, hogy akkor minden megmerevedett és nem volt helye semmilyen változásnak, hát ebben az esetben ez valahogy másképp alakult. Elfogadták a javaslatomat és elindíthattam az Aleppo gyűjtőt.

A visszatekintés elszomorító része, hogy ebben a térségben, Irak, Kuwait, Szíria, azóta mennyi háború dúlt, és milyen viszonyok lettek. Ötven éve ez egy békés kereskedelmi térség volt izgalmas keleti hangulattal. Az ottani partnerek mind valamelyik nagy európai speditőrház levelezői vagy a lerakatai voltak. Alig hiszem el, de németül kommunikáltunk velük. Ez persze akkor leveleket és telexet jelentett. Telefonálás szóba sem jöhetett, az annyira komplikált volt.

…folytatása következik…