Az Egyesült Államok haditengerészetének kísérlete, hogy több nemzet hadihajóit összefogó tengeri pajzsot hozzon létre a Vörös-tengeren haladó teherhajók védelmére, repedezni látszik – írta az Aljazeera háttérelemzésében. Ezt a véleményt arra alapozzák, hogy a francia, az olasz és a spanyol hajók formálisan nem csatlakoztak a szövetséghez, mert nem hajlandók amerikai vezetés alatt tevékenykedni.
Azt várnák, hogy például NATO-műveletté minősítsék a húti milícia drónjainak és a rakétáinak levadászását. Ez egészen másként festene a hazai és a nemzetközi közvélemény szemében – gondolhatják.
Az amerikai reményekre rácáfolva nem csatlakozott az Operation Prosperity Guardian (OPG) névre keresztelt járőrözéshez és konvojkíséréshez Kína sem, pedig elemi érdeke, hogy az Európa és Ázsia közti legrövidebb vízi szállítási útvonal hajózható legyen. Emellett vannak hajói az Indiai-óceán nyugati részén, így beszállhatna az OPG-be, ha akarna.
Távol marad két olyan arab állam, Egyiptom és Szaúd-Arábia haditengerészete is, amelyek szintén erősen érdekeltek a hajózás biztonságának garantálásában. Egyiptomi részről a Szuezi csatorna használatából származó bevélek biztosítása szól a részvétel mellett, szaúdi részről az olajszállítás zavartalansága. Az arab közvélemény azonban Izrael-barát lépésnek tekinthetné megjelenésüket az USA vezetése alatt álló katonai erőben.
Ha nem is sikerült húsz nemzetet behúzni az OPG-be, azért maradtak még ütősnek látszó szereplők. Az Egyesült Királyság, Norvégia, Hollandia, Görögország, Kanada és Ausztrália beszállt a szövetségbe. Az Aljazeera megjegyzi, hogy a legtöbb ország olyan hajóit küldi a Vörös-tengerre, amelyek a szomáliai kalózok legyűrése érdekében amúgy is a térségben tartózkodtak.
Ha a Földközi-tengerről is megérkeznek a hadihajók, akkor 2024. január elején elkezdhetik kísérni a teherhajókat a Vörös-tengeren a hútik fegyvereinek hatótávján belül.
Mint a hollywoodi filmekben: minden rendben lesz (?)
Sokkal optimistábban vélekedik az OPG-ről Michael O’Hanlon, a Brookings Institution biztonságpolitikai szakértője, aki a CNBC-nek adott videóinterjút. Szerinte jó az esélye annak, hogy ez a katonai erő megfelelően fog muzsikálni. A hútikat sajnos bőven ellátja fegyverekkel Irán, így az elmúlt években több száz drónt és rakétát lőttek ki Szaúd-Arábiában lévő célpontjaikra.
A hútik a szaúdi támogatást élvező jemeni kormány ellen indítottak lázadást és uralmuk alatt tartják az ország északnyugati csücskét. Onnan lövöldöznek a tenger felé is.
Így jobban állnak munícióval, mint amivel egy ilyen szintű milícia normál esetben rendelkezne. A földrajzi körülmények azonban az USA vezette koalíciónak kedveznek. A kilövőállások és a célpontok között több tucat kilométert kell megtenniük a drónoknak és a rakétáknak, ami időt ad az észlelésükre és többször is megkísérelhetik a lelövésüket.
Ez még akkor is igaz, ha vélhetően az OPG-ben részt vevő hajók légelhárítási képességei sok esetben nem olyan színvonalúak, mint az amerikaiakéi. Ezért a szakértő szerint néhány héten belül helyre lehet állítani a normális hajózást a térségben.
Emellett azt sem tartja tragikusnak, hogy a hajóknak meg kell kerülniük a Jóreménység fokát. Mivel a tengeri szállítás a fuvarozás legolcsóbb módja, ez a kitérő nem jár a beszállítói láncok olyan megszakadásával, amilyet a covid alatt tapasztaltunk. Véleménye szerint a tengeri szállítási költségek nem fognak az egekbe emelkedni.
A régebb óta a helyszínen tartózkodó hajók parancsnokai arról számoltak be, hogy bár a szomáliai kalózok korántsem rendelkeznek olyan fegyverekkel, mint a hútik, mégis eljött az a pont, amikor a szárazföldön lévő bázisaikat kellett bombázni a megfékezésük érdekében. Mi lehet a geopolitikai következménye, ha ugyanez a hútik esetén is megtörténik? – kérdezte a CNBC riportere a szakértőt.
O’Hanlon szerint először is a kalózok nem voltak olyan gyengék ezekben a harcokban, mint amire szedett-vedett jellegükből következtethetnénk. A tengeren olyan gyorsan manővereztek, hogy nem lehetett egyszerűen levadászni a motorcsónakjaikat. Másrészt, ha meg kell támadni néhány szárazföldi célpontot Jemenben, annak nem lennének tovagyűrűző hatásai a Közel-Keleten. A régió országainak többsége ugyanis abban érdekelt, hogy helyreálljon a normális hajózás.
