A világ tátott szájjal nézi azt a technológiai-tudományos felzárkózást, amit Kína az elmúlt harminc-negyven évben produkált. Az ázsiai országból érkező hírek, amelyek túltermelési és pénzügyi válságokról szólnak ugyanakkor arra utalnak, hogy a nagy menetelés nem tart örökké. Úgy tűnik azonban, van még valami, amivel Kína meglepetést okozhat.
Kína a megújuló energia termelése terén olyan forradalmat produkál, amit nehéz emberi ésszel követni – írta a világ legbefolyásosabb havilapjának tartott The Economist. Az elmúlt év végére 887 gigawatt napenergia-termelési kapacitást telepítettek, ami közel duplája annak, amit Európa és az Egyesült Államok ezen a téren együtt fel tud mutatni.
A 22 millió tonna acél, amit a szélturbinákhoz és a napelemek telepítéséhez felhasználtak 2024-ben, elegendő lett volna arra, hogy az év minden munkanapján építsenek egy Golden Gate nagyságú (887 ezer tonnás) hidat. Kína 1826 terawattóra áramot termelt szél- és napenergiával, ami ötszöröse annak az energiának, ami az ország 600 nukleáris robbanófejének felrobbantásával elszabadulna.
A hidegháború idején a két szuperhatalom azon versenyzett, melyiküknek nagyobb a befolyása a világon, és melyikük nukleáris arzenálja a rettenetesebb. Kína óriási feldolgozóipari kapacitása és kimeríthetetlen vágya az iránt, hogy olcsó, hazai földön előállított elektromos energiát használjon, egy új világhatalom válasza arra a kérdésre, miben mutatkozik meg manapság egy nagyhatalom ereje.
Kína egy új típusú szuperhatalom – vélik az amerikai havilap szerkesztői. Egy olyan ország, amely az egész világot készül ellátni zöldenergiával. Átszabja a bolygó energetikai kilátásait, geopolitikai helyzetét és a klímaváltozás katasztrofális következményeivel kapcsolatos kilátásokat.
Megvan a szándék és megvan a képesség is Kínában az óriási átalakulásra
A világ országai azért nem tudtak eddig kellő eredményeket elérni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, mert nincsenek meg ehhez a szükséges eszközeik. Ez az, amire Kína óriási gyáripari kapacitása választ adhat. Képes egyre nagyobb zöldenergia-termelési kapacitásokat telepíteni olcsóbban, mint amit az „olcsó” alternatívák, a szén- és a földgázalapú energiáért fizetni kell.
Kína képes közel egy terawatt zöldenergia-kapacitást gyártani egy évben. Ez megfelel 300 nagy atomerőmű áramtermelési képességének. A fejlődés magával hozza a méretgazdaságosság ismert előnyét: az egyre nagyobb mennyiségű gyártásnak köszönhetően a végtermék egyre olcsóbb. Az állami támogatásokat, amelyek lendületet adtak a fejlődésnek, fokozatosan visszavonják.
Mindennek köszönhetően Kína túlteljesítette vagy jó úton halad afelé, hogy túlteljesítse a tíz évvel ezelőtti párizsi ENSZ-klímacsúcson vállalt klímacéljait. A 30. ENSZ COP konferencián 2025. november közepén Brazíliában Kína diktálta a tempót azzal, hogy vállalta: 2035-re több mint duplájára emeli a megújuló energia termeléséhez szükséges kapacitását. Borítékolható, hogy túl fogják teljesíteni ezt a célt.
Kína exportálja az alternatív energia előállításának lehetőségét a világ kevésbé fejlett részeire
Kína exportálja a alternatív energia termelésében zajló belső forradalmát a világ többi részébe. Mármint azokba, ahol van erre fogadókészség. Az USA jelenlegi elnöke, Donald Trump és rajongói elutasítják a zöldenergiát. Az európai kormányok és az öreg kontinens vállalatai felvizezik klímacéljaikat, miután a szavazók, a vásárlók úgy érzik, hogy az átállás a fenntartható gazdaságra jólétük fenntartásának rovására megy.
Eközben Kína jelenleg több bevételt ér el a zöldtechnológiák exportjával, mint az Egyesült Államok a fosszilis energiahordozók kivitelével. Ez a különbség növekedni fog, mert a megújuló energiatermelés eszközei olcsók. Aki kételkedik ebben az nézzen szét mondjuk Pakisztánban. Meg fog lepődni, mennyi napelemet lát a háztetőkön.
A kínai zöldenergia-ipart elsősorban a kapitalista számítás hajtja, nem a Föld megmentésének szándéka a klímaváltozás káros hatásaitól. Nem is olyan régen a klímacélok teljesítése még szembe ment a gazdasági számítással. Fékezte a vállalatok, a nemzetgazdaságok növekedését. Ma már a gazdasági és a klímacélok egy irányba mutatnak – legalábbis Kínában.
Lehet aggodalmaskodni Kína hatalmi ambíciói miatt, de nem sok értelme van
A szén-dioxid-kibocsátástól mentes Kínára árnyékot vet, hogy az ország iparának irányítói lassabban akarják kivezetni a szén felhasználását, mint amire az ország képes lenne – vélik a The Economist szakírói. Ha felgyorsítanák a hálózatok átállítását az újfajta áram szállításának kiszolgálására és bevezetnének egy karbonadót, akkor a zöldenergia nem kiegészítené a szénalapú energiatermelést, hanem leváltaná azt.
A kínai egypártrendszerben nincs helye a politikai alternatíváknak és a világ porondján – hasonlóan a többi nagyhatalomhoz – Peking is kíméletlenül követi a saját céljait. Nem szívesen telepíti ki gyártókapacitásait külföldre, mert van elég munkáskéz hazai üzemeiben is. Az új selyemút projekt, amely Kína áruk útját egyengeti a világ piacain, egyes országokban eladósodáshoz vezetett.
Mindez azonban kevésbé aggasztónak tűnik, mint az a félelem, ami a hagyományos energiahordozók örök problémája: mi lesz, ha ezek kitermelői még többet kérnek a portékjukért? A napelemek és a szélturbinák nem használnak üzemanyagot. Ha egyszer telepítették őket, akkor nagyon sokáig „maguktól” termelik az áramot. A napelemek átlagos termékek, piacukat nem lehet úgy korlátozni, mint a legfejlettebb mikrochipekét.
A klímatudósok nemrégiben állapították meg, hogy a globális felmelegedés lényegében meghaladta az évszázad végére kitűzött klímalimitet, a maximum 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést. Az emberiség legfőbb reménye arra, hogy a helyzet ne váljon még rosszabbá az, hogy képessé válik olcsón, óriási mennyiségben zöldenergiát termelni. Ez még annak is vonzó lehet, akit nem igazán idegesít a klímakatasztrófa lehetősége.
Amennyiben érdekli kedvező árazású raktározási és/vagy fulfillment szolgáltatásunk, kérjük, hogy keresse munkatársainkat a megadott elérhetőségeken vagy egyszerűen írjon egy e-mailt ide sales@logmaster.eu !
