Az iskolában azt tanultuk, hogy a középkor első szakasza az önellátó gazdálkodás időszaka volt. Később a merkantilista gazdasági filozófia hozott valami hasonlót és az idén kirobbant vámháború is az importhelyettesítés terjedésének kedvez. Ez új helyzetet teremthet a szállítási iparban is. Egy brit vállalkozó gondolkodásmódja bepillantást kínál az „új világrendbe”.
A fogyasztásellenesség egyik elszánt harcosa egy ruhagyártással foglalkozó vállalat tulajdonosa, aki keresi az egyensúlyt az üzleti vállalkozás és a fenntartható életmód között. Így mutatta be a Guardian Patrick James Grant skót ruhaművest, üzletembert, televíziós személyiséget és írót, aki a Community Clothing profitorientált használtruha-kereskedő és a Cookson & Clegg textilgyártó cég igazgatója.
Az apropót az adta, hogy Grant éppen új kollekciója bemutató körútján járta az Egyesült Királyságot. Nadrágja alatt fehér elasztikus alsót viselt, amit nem valamelyik ázsiai könnyűipari cégnél gyártat, hanem egy walesi vállalkozásnál. Cipője a Manchester közelében lévő angliai Boltonban készült, zoknijai pedig Sussexben. Viselete élő bemutatója annak, hogyan képzeli a jövő ruhaiparát.
Az üzletembernek azonban nem csupán az emberek öltözködése fontos, hanem valójában minden, ami körülveszi őket. A Guradian újságírója a Cookson & Clegg irodájában az észak-angliai Blackburnban látogatta meg. A céget 2015-ben vette meg. Azóta lecserélődött az iroda berendezése. Az asztal, aminél ültek, a Freecycle nonprofit szervezettől érkezett, amely „ajándékozó” csoportok világhálózatában hasznosítja újra egyebek mellett a régi berendezési tárgyakat.
Könyvespolcát egy lomtalanításból mentette ki és újította fel. Ezek láthatóan fontosak az 53 éves cégtulajdonosnak, aki emellett a The Great British Sewing Bee televíziós show egyik zsűritagja és a nemes egyszerűséggel Less címen megjelent könyv szerzője.
Van, amikor a könyv alcíme árulja el, hogy mire számítson az olvasó
Hogy mit kell érteni azon, hogy „kevesebb”, azt a könyv alcíme árulja el: Stop Buying So Much Rubbish: How Having Fewer, Better Things Can Make Us Happier. Magyarán a szerző azt ajánlja, hogy ne vásároljuk azt a sok silány terméket, amire elszórjuk a pénzünket. Azt ígéri, hogy elárulja, hogyan lehetünk boldogabbak, ha kevesebb, tartósabb dolgot használunk.
A Less tehát egy vásárlásellenes útmutató. Arra biztatja olvasóit, hogy jól gondolják meg, mielőtt bármilyen dolgukat a szemétbe dobják. Ez meglepő lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a szerző, azaz Grant húsz éve foglalkozik ruhatervezéssel, -gyártással és -kiskereskedelemmel. Első vállalkozását, egy szabóságot 2006-ban vásárolta meg a Financial Timesben megjelent hirdetés alapján.
Tíz évvel később, 2016-ban megalapította a Community Clothing profitorientált közösségi vállalkozást. Ez a kiskereskedő cég már részben a Cookson & Clegg gyártási kapacitására támaszkodik. Az utóbbit egyébként 1860-ban alapították és 2009-ig a brit hadseregnek dolgozott. A civil ruhapiacon azonban nem találta a helyét, még Grant irányításával sem.
A fenntarthatóság üzleti modellje a végtermék rövid távú szállításával számol
Miután elvesztette fő megrendelőjét, egy áruházláncot, 2016-ban csődbe ment. A vállalkozó a Community Clothing létrehozásával keltette életre, úgy, hogy számos további brit kisüzemet is bevont a gyártásba. Az üzleti modell lényege, hogy a termékek a brit ipar rozsdaövezetében feltámasztott üzemekben készülnek, minimális beszállítói lánccal, szállítással és haszonkulccsal.
Az értékesítés legfőbb formája a vállalat saját webáruháza. Emellett pop-up shopokat hoznak létre. Ezek néhány hétre vagy hónapra bérelt helyiségek a bevásárlóközpontokba. Átmeneti jellegük miatt nem igényelnek drága berendezést, dekorációt. További elvük, hogy nem akcióznak, nem vesznek rész az olyan kereskedelmi eseményeken, mint például a fekete péntek.
A ruhák divatjában az örökzöldet célozzák meg, hogy elkerüljék a néhány havonta változó fast fashiont, aminek eredményeként hegyekben állnak a ruhák a szeméttelepeken. A gyártás egyik szempontja, hogy a termék tartós legyen. A Community Clothing rendszeresen felhasznál elfekvő anyagkészleteket, amelyek enélkül a hulladéklerakókba kerülnének.
A ruhákat az egyes helyi piacokon helyben élők veszik fel és mutatják be saját sminkjükkel. Kihagyják tehát a divatbemutatókat és ügyelnek rá, hogy a marketingköltség ne haladja meg az árbevétel öt százalékát.
Patrick Grant gyűlöli a divatot, és élő példája annak, hogy kerülhető el a divat követése
Az alternatív üzletember úgy véli, a divat arra való, hogy rávegyék az embereket olyan dolgok megvásárlására, amelyekre nincs szükségük. Ennek végletes változata a fast fashion, amelyben akár havonta új divat születhet, ami ruháik cseréjére készteti az embereket. A ruhákat eleve úgy készítik, hogy néhány hetet vagy hónapot bírjanak ki, aztán irány a kuka.
Grant azzal érvel a tartósságra épülő, a ruhák sűrű cseréjét ellenző üzleti filozófiája mellett, hogy a gazdasági növekedés hajszolása, ami az utóbbit ösztönzi, nem tette jobbá az átlagemberek életét. Eközben a legtöbb üzleti vállalkozás zsebre teszi az emberek vásárlásaiból felhalmozott profitját, és mivel silány terméket ad cserébe a vásárlóknak, majd hogy nem a semmiért zsebeli be a pénzüket.
Ez szülte a „Vásárolj kevesebbet!” felfogást. Az üzletember ugyanakkor elismeri, hogy talán ezzel túlságosan leegyszerűsített életfilozófiát kínál. Talán nem terjeszthető ki az a szerzetesi egyszerűségű viselkedés, ami őt jellemzi. Általában gallér nélküli pólókat és farmert hord, alsóneműjében a katonai viseletet követi.
Fotó: Gary Calton/The Guardian
A logMASter versenyképes szolgáltatása Távol-Keletről
Vasúti gyűjtő szolgáltatásaink Kínából, rövid tranzitidőkkel!
Csak néhány raklap árura lenne szüksége a kínai beszállítójától, sürgősen?
Mi 18 nap alatt behozzuk gyűjtő küldeményét Kínából és vámkezelten házhoz szállítjuk Önnek!
Keresse kollégáinkat a sales@logmaster.eu email címen!