A szállított áruk nyomon követése viszonylag új lehetőség a szállítmányozásban, így nem meglepő, hogy van még mit javítani rajta. Az eladók, a vásárlók és a szállítmányozók nem egyszerűen azt szeretnék tudni, hol van az árujuk, illetve a rájuk bízott áru, hanem azt is, hogy egészen pontosan hol van és várhatóan mikor érkezik a következő átrakási pontra vagy a címzetthez. Az ügyfelek az eddiginél átláthatóbb, jobban ellenőrizhető információkat várnak erről a szállítóktól – írja a The Loadstar hírportál.
Az ellátási láncok működéséért felelős menedzserek pontos nyomkövetési információk nélkül többé-kevésbé vakon próbálnak tájékozódni, nem tudják irányításuk alatt tartani a beszállítói hálózatot. Ezért a szállíttatóknak tartalékkészletet kell fenntartaniuk arra az esetre, ha a szállítási lánc homályába vesző szállítmányukat gyorsan pótolni kellene.
Az ENSZ Kereskedelemkönnyítési és Elektronikus Üzleti Központja (CEFACT) ezt felismerve ajánlásokat dolgozott ki a szállítmányok integrált nyomon követésével kapcsolatban. A CEFACT szakértői hangsúlyozzák, hogy nem új standardot dolgoztak ki, hanem csak egy iránymutatást egy Business Requirement Specification (RBS) keretében.
Álláspontjuk szerint
- nincs szükség új standardokra, mivel megvannak azok az adatrendszerek, amelyek a szállítási formáktól és eszközöktől függetlenül lehetővé teszik a rakományok és küldemények integrált nyomon követését,
- az ajánlásokban szereplő módszereket bármely gazdasági ágazat vásárlói és eladói, továbbá szállítói és szállítmányozói alkalmazhatják, megint csak a szállítás formájától és módjától függetlenül.
Az azonosítók azonosítható láncát kell létrehozni!
A feladótól a szállítóig egymást váltják azok az azonosítók, amelyek alapján az utazó áru felismerhető – állapították meg a CEFACT szakértől. Ez akadályozza a leginkább a pontos nyomon követést. A feladó és a címzett is saját azonosítóját használja, akárcsak a szállítmányozó és a fuvarozók és a logisztikai cégek, amelyek a szállításban részt vesznek.
Ráadásul az azonosítók többször változhatnak szállítás közben. Mondjuk 40 raklapnyi terméket elhelyeznek két konténerben anélkül, hogy átlátható lenne melyik raklap, melyik konténerben van. Ezeknek saját BIC kódjuk van, így a szállító azonosítója alatt eltűnnek a BIC kódok, ezek alatt pedig eltűnik szem elől az áru eladójának és vevőjének azonosítója. A szállítmányozó és ügyfelei azonosítói pedig elvesztik közvetlen kapcsolatukat.
Az eredmény az, hogy bár a feladó tudja, hogy az áruja egy konténerben van valahol, de nem lehet visszakeresni, hogy egy szállítmányon belül pontosan melyikben és pontosan hol. Így végső soron a vevő és az eladó nem látja át, hogy pontosan hol van az úton lévő áru. Az BRS célja, hogy felhívja a szállítási folyamat résztvevőinek figyelmét azonosítóik láncának összekapcsolására. Ezen a feladó és a címzett is elindulhatna, hogy megkeresse áruját a világ végeláthatatlan szállítási útvonalain
