Miközben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy gyengül a kereskedelem Kína és az Egyesült Államok szövetségi rendszeréhez tartozó országok között, egy felmérés szerint az átlagemberek – noha nem szimpatizálnak a kínai vagy az orosz politikai rendszerrel – a gazdasági kapcsolatokat mégis támogatják ezekkel az országokkal.
A friss makrogazdasági adatok szerint Kína, illetve az USA, Európa, Japán és Dél-Korea kereskedelmi kapcsolatai a geopolitikai ellentétek nyomán zsugorodnak – írta a matekot számba vevő cikkében Milton Ezrati befektetési tanácsadó a Forbes magazin hírportálján.
Folyamatban van egyfajta deglobalizáció, bár ennek ellent mond, hogy a kínai vállalatok igyekezek megtalálni a kiskapukat, amelyek át fenntarthatják korábbi kapcsolataikat.
A szakértő szerint a legmellbevágóbb adat az, hogy immáron nem Kína az Egyesült Államok legnagyobb exportpartnere, hanem Mexikó. Ez főként arra vezethető vissza, hogy sok amerikai vállalat az olcsó bérű, az USA-val közös szabadkereskedelmi övezetbe tartozó szomszédhoz viszi gyártó kapacitásait (nearshoring). További két nagy nyertes országa a „dekínaizációnak” India és Vietnám.
Már a mobilok sem mind Kínából érkeznek
A kínai hivatalos adatok szerint az USA mobiltelefon-importja Kínából 10 százalékkal csökkent 2023 januárja és novembere között az egy évvel korábbihoz képest. Ugyanebben az időszakban a laptopok kínai exportja 30 százalékkal zuhant. Az előbbi termék esetén India, az utóbbinál Vietnám tört előre. Mindkét ország megnégyszerezte amerikai exportját. Tény ugyanakkor, hogy alacsony bázishoz képest érték el a nagy ugrást.
Az európai adatok hiányosabbak, de a berlini statisztikai hivatal, a Bundesamt számai azt mutatják, hogy Németország kínai importja 13 százalékkal zsugorodott 2023-ban. A két évtizeden át tartó nagy német–kínai összeborulás után a 2023-as adatok összesítése alapján kiderülhet, hogy immáron az USA Németország legnagyobb exportpartnere.
Japán és Dél-Korea esete kissé más, mint az Egyesült Államoké és Európáé. Ezek az országok valamivel bonyolultabb, oda-vissza viszonyban állnak szomszédjukkal. Kínai exportjuk jelentős része olyan alkatrészekből áll, amelyeket ottani gyáraikba szállítanak, majd azok termékeit exportálják a vissza az anyaországba is.
A kínai hivatalos adatok szerint ebbe a két országba is kevesebbet exportálnak az országban lévő gyártóbázisok. Eközben azokból a termékkörökből, amelyekről szó van, Japán és Dél-Korea kivitele nőtt az Egyesült Államokba. Ebben a körben ma már meghaladja Kína kivitelét.
Más piacokat tartanak meg a kínai cégek
Kína olyan országokkal bővítette kereskedelmi kapcsolatait, amelyek nyersanyagok és energiahordozók kivitelétől függenek. Brazília 60 százalékkal többet exportál Kínába, mint a koronavírus-járvány előtt. A brazil import 50 százalékkal nőtt, igaz mindkét adat alacsony bázishoz méri a változást.
Az ausztrál export 17 százalékkal nőtt Kínába 2023-ban. Ez vélhetően a korábbi visszaesést pótolta, amit a 2020–2022-ben bevezetett kínai importkorlátozások okoztak. Peking azt követően fogta vissza egyebek mellett a szén, a fa és az árpa importját Ausztráliából, miután Canberra támogatta, hogy független ENSZ-vizsgálattal derítsék ki, hogyan indult el Kínából a koronavírus-járvány.
Az orosz–kínai kereskedelem is gyorsan bővül. Oroszország főként energiahordozókat exportál Kínába és fogyasztási javakat importál onnan. A két ország kereskedelmi kapcsolatai ugyan erőteljesen bővülnek, ám kérdés, hogy fenntarthatók-e hosszú távon. Ez alatt mostanában a Vlagyimir Putyin államfő regnálását követő időszakot kell érteni.
Mark Galeotti brit történész, Kelet-Európa-szakértő egy nemrégiben készült videóinterjúban bepillantást adott arra, hogyan gondolkodhat erről az orosz elit.
A Kreml egy magas beosztású tanácsadója személyes beszélgetésükön azt mondta neki, úgy látja, hogy Oroszország előtt évtizedes távlatban két út áll. Vagy befejezi valahogy a háborút és rendezi a viszonyát Európával – ami nyilván nem jelent EU-tagságot, csak normális gazdasági kapcsolatokat –, vagy Kína vazallus államává válik.
Az USA és Kína szembe fordulása még a 2016-ban hatalomra került Donald Trump elnöksége idején indult.
Utóda, Joe Biden folytatta a kemény kereskedelempolitikát az ázsiai vetélytárssal szemben, sőt még rá is tett egy lapáttal. A washingtoni adminisztráció betiltotta a legfejlettebb mikrochipek – elsősorban a mesterséges intelligencia használatához szükséges félvezetők – exportját Kínába, továbbá az amerikai befektetéseket az ottani technológiai fejlesztésekbe. Válaszul a pekingi kormány is korlátozásokat vezetett be a technológiai együttműködésben.
Mostanában azon lamentálnak, hogy kivessenek-e 25 százalékos vámot a Kínában gyártott elektromos autók importjára. Az EU szinte biztosan bevezet valamilyen extravámot a kínai villanyautók importjára a kontinens autóiparának védelmében. Ugyanakkor a brüsszeli kommunikáció a kínai gazdasági kapcsolatok kockázatainak mérsékléséről szól, nem a felszámolásukról, amit az amerikai politika sugall.
Eközben a kínai cégek igyekeznek megkerülni az importkorlátozásokat. Az autóakkumulátorokat gyártó ottani vállalatok például Dél-Koreában alapítottak leányvállalatokat, hogy bekerüljenek a friendshoring határán belülre. Az USA-val szabadkereskedelmi megállapodást kötött országokra, köztük Dél-Koreára ugyanis nem vonatkoznak a kínaiakat sújtó korlátozások.
A BYD villanyautó-gyártó vállalat szegedi, mexikói és brazíliai üzemépítési terve is erre példa.
Nvidiával és a Huaweijel versenyző Ecarx autótechnológiai vállalat igazgatója nemrégiben a CNBC-nek azt nyilatkozta, hogy eleve úgy építették fel szervezeti rendszerüket, hogy a nyugati piacokra exportáló tevékenységet Kínán kívüli leányvállalatokba vitték, amelyek teljesen elszigeteltek az anyavállalattól. Így akarják elkerülni, hogy a Huawei sorsára jussanak, amelyet a pekingi hatóságokhoz fűződő kapcsolataira hivatkozva háttérbe szorítottak az USA-ban és Európában
Az utca emberét nem érdekli a hatalmon lévők paranoiája
Egy az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kínában, 11 európai és nyolc feltörekvő országban készült kutatás tanulsága szerint az emberek relatív vagy abszolút többsége egyfajta a la carte módjára képzeli el országa külkapcsolatait. A vizsgálatot az amerikai Quincy Institute for Responsible Statecraft kutatóintézet készítette 2023 szeptemberében és októberében 25 ezer ember megkérdezésével. A felmérés összefoglalója az intézet honlapján jelent meg.
E szerint az emberek többsége politikai szempontból vonzóbbnak találja Európát és az USA-t. Úgy vélik, a világnak ezek a részei elfogadhatóbb értékeket követnek, mint Kína vagy Oroszország. Ugyanakkor ebből a felfogásból nem vezethető le politikai elkötelezettség.
A dél-koreaiak, a törökök, a brazilok, a dél-afrikaiak és a szaúd-arábiaiak körében 60-70 százalékos többsége volt annak a véleménynek, hogy inkább élnének az USA-ban vagy az EU-ban, mint Oroszországban vagy Kínában. Az indiaiak, a szaúdiak, a dél-koreaiak többsége szívesebben látná országát egy az USA vezette blokkban, mint egy kínaiban. Ezek az országok az emberi jogok megítélésében is az Egyesült Államokhoz és szövetségeseihez húznak.
Ezzel egyidejűleg Kína mint gazdasági partner az oroszok mellett a szaúdiaknak, az indonéziaiaknak és a törököknek is vonzóbb, mint az USA. A dél-koreaiak fele-fele arányban megosztottak ebben a kérdésben, a brazilok körében az Egyesült Államok felé billen a mérleg.
A Nyugat-barát politikai vélemények ellenére mind a nyugati, mind a feltörekvő országok lakóinak többsége úgy látja, hogy a Nyugat, a nyugati civilizáció általánosságban hanyatlik. Az utóbbi országok polgárainak kétötöde szerint az EU húsz éven belül széthullik. A kínaiak 67, a szaúdiak 62, az oroszok 54 százaléka gondolja így. A feltörekvő országok lakónak abszolút vagy relatív többsége szerint az USA demokráciája is elporlad két évtizeden belül.
Ez a többség korrelációt mutat azzal, hogy a felmérés válaszadónak többsége szerint az oroszok megnyerik az Ukrajna ellen indított háborút. Ez azt jelenti, hogy a megtámadott országnak le kell mondania területe egy részéről. Az USA és az EU polgárain kívül a felmérésben szereplő összes többi ország lakónak többsége úgy véli, hogy az USA, az EU és Ukrajna a fő akadálya a békekötésnek.
