A Patapsco folyó felett átívelő Francis Scott Key híd leomlása, amely lehetetlenné teszi a nagyobb hajók forgalmát az Egyesült Államok keleti partjának egyik nagy tengeri kikötőjében, az elemzők egy része szerint a világgazdaságra is hatással lehet. Mások úgy látják, hogy az USA GDP-növekedésén sem hagy nyomot.
A baltimore-i hídkatasztrófa története bejárta a világsajtót. A szingapúri zászló alatt hajózó, 300 méter hosszú Deli konténerszállító hajó motorhiba miatt irányíthatatlanná, és körülbelül 15 kilométer/órás sebességgel nekiütközött a híd tartópillérének. A pillérek közti acélszerkezet emiatt a vízbe omlott – írta a CNBC. Szerencsére a legénység jelezte a közelgő katasztrófát, ezért időben leállították a hídon a forgalmat. Így is hat építőmunkás vesztette életét a balesetben.
A 366 méter hosszú hidat 1977. március 23-án adták át. Nevét az Egyesült Államok megalakulásának korszakában, 1779 és 1843 között élt Francis Scott Keyről kapta. Ő írta az Egyesült Államok himnuszának szövegét.
A Daliról annyit tudhatunk, hogy 2016 júliusában az antwerpeni kikötőben, Európa második legnagyobb tengeri kikötőjében egy kisebb baleset részese volt. Az akkori vizsgálatok szerint „komoly sérüléseket” szenvedett, miután a helyi kikötőkalauz hibája miatt betonfalnak ütközött – derült ki Vesselfinder internetes portál beszámolójából. A sérüléseket kijavították.
Tavaly motorhibákat jelentettek vele kapcsolatban, amikor a chilei San Antonióban járt – írta az NBC News a hajózási információkat gyűjtő Equasis weboldalán megjelent hírre hivatkozva. Erre reagálva a szingapúri kikötői hatóság közölte, hogy a Dali átment azokon az ellenőrzéseken, amelyek a világtengerekre vonatkozó forgalmi engedély megszerzéséhez szükségesek.
Mellékszála a történetnek, hogy a Panama-csatorna 2016-os bővítése után Baltimore kikötője a világ legnagyobb konténerszállító hajóit is kiszolgálja, amelyek Ázsiából és a világ más részeiből érkeznek.
A baleset óta a szakértők azt firtatják, hogy nem kellene-e kiterjeszteni a tolóhajók tevékenységét a kikötő egész területére. A Delit parkolóhelyéről kitolta, majd hagyta önállóan haladni egy tolóhajó. Ha mellette maradt volna, elkerülhető lett volna a baleset – érvelnek a változtatás támogatói.
Egyszerre jelentős és jelentéktelen a kikötő
Az Egyesült Államok gazdaságtörténetének egyik fontos fejezetére világít rá a kikötői baleset – derült ki Peter Zeihan amerikai geostratégiai szakértő szavaiból. A vízi szállítást szabályozó 1920 törvény olyan módon térítette el a gazdaság fejlődését az USA keleti régiójában, hogy az végső soron a világgazdaságra is hatást gyakorolt.
A vízi szállítás költsége kevesebb mint tizede a közúti szállításénak, ezért az USA egyik legnagyobb kikötőjét többé-kevésbé megbénító hídkatasztrófának nagy problémának kellene lennie. Hogy miért nem az, annak magyarázatát nem önmagában a létesítmény jelentőségében kell keresnünk.
A Chesapeake-öböl Zeihan szerint a világ legjobb kikötői rendszere. Több kikötő-rakodó helyet kínál, mint bármely más hasonló létesítmény a világon, kivétel talán a texasi tengerpartot. Lehet, hogy az ennél is nagyobb, de nem sokkal.
A kikötő az USA Atlanti-óceáni partvonalának közepén található. Ezzel az ország legsűrűbben lakott térségének észak–déli felezőpontján helyezkedik el Boston és Atlanta között. Baltimore-ból elérhető az ország korábbi kelet-nyugati főútvonala, amely elvezet az ohiói folyóvölgybe.
A kérdés tehát az: miért nem okoz súlyos fennakadást a vízi szállításban a Francis Scott Key híd leomlása?
Egy szállítási törvény történelmet írt
A magyarázat egy 1920-ban elfogadott programban keresendő, amelyet The Jones Act, azaz a Jones-törvény szentesített – mondta Zeihan. A jogszabályt arra hivatkozva hozták, hogy védelmet nyújtsanak az amerikai szállítási vállalkozásoknak és azok alkalmazottainak. A törvény szerint a következőket kell teljesítenie bármely tengeri járműnek függetlenül attól, hogy milyen árut szállít az USA két kikötője között.
A hajónak az Egyesült Államok valamelyik hajógyárában kell készülnie. Az USA-ban bejegyzett vállalat vagy magánszemély tulajdonában kell állnia. Személyzete tagjainak és kapitányának amerikai állampolgároknak kell lenniük. Ezek a szabályok csak a tengeri szállításra vonatkoztak, a közútira, a vasútira és a légire nem.
Mivel a törvény a fuvarozással foglalkozó vállalatoknak jelentősen megnehezítette a dolgát, feladták a nagy mennyiségű áru szállítását az amerikai kikötők között. Ez a folyami szállításra is kihatott: az 1920-at követő száz évben 99 százalékkal csökkent a vízi szállítási útvonalak szerepe az USA fuvarozó ágazatában.
Zeihan szerint az Egyesült Államok ezzel feladta a legnagyobb természetes ajándékot, amit a Jóisten adhat egy országnak. Az USA-nak 3000 mérföld (4800 kilométer) természetes, összeköttetésben álló vízi útja van, amit alig használnak. Jelentéktelen hajók közlekednek rajtuk ahelyett, hogy ezerszámra sürögnének-forognának a kisebb konténerszállítók.
Száz év ipari virágzása veszett oda
Ha a Jones-törvény nem drágítja meg, nem teszi versenyképtelenné a vízi szállítást alternatíváival szemben, akkor ezek a hajók a geostratégiai szakértő szerint a világ legfejlettebb ipari térségének létrejöttét ösztönözték volna. Világszinten jelentős moduláris feldolgozóipar jöhetett volna létre a nagy tavak és az ohiói folyóvölgy régiójában.
Nagyjából egy Minnesota államtól induló Pittsburgon, Buffalón és New Yorkon át visszafelé az ország belseje felé St. Louisig terjedő sokszögben alakulhatott volna ki ez az ipari övezet, egy leágazással Baltimore felé. Ehelyett egy rozsdaövezetet találunk itt. A vállalatok a Jones-törvény miatt magasra nőtt szállítási költségek elkerülése érdekében másfelé vándoroltak.
A szállítmányok fele kamionokon utazik az Egyesült Államokban, ami a legdrágább szállítási mód. A maradékot vasúton szállítják.
És itt érünk vissza a történet elejére. A Francis Scott Key híd leomlásának nagy bajt kellene okoznia a vízi út elzárásával, ám ehelyett csak néhány teherhajó közlekedését akadályozza. A konténerszállítás könnyen átterelhető New Jersey vagy Savannah felé. A Jones-törvény megspórolta a mostani gondokat azon az áron, hogy megakadályozott egy évszázadnyi gazdasági fejlődést.
